Isten madara

 

 

 Karcagi Nagykun Református Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium

 

Készítette: Raczkó Viktória 12.A

Felkészítő tanár: Bíróné Varga Tünde

 

 

 

Karcag, 2011

 

 

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Saját gazdaság adta lehetőségek........................................................... 3

A füsti fecskék jellemzése..................................................................... 4

 

Témamegjelölés

A füsti fecskék egyedszámának csökkenése....................................... 6

 

Megfigyeléseim

Színhely és idő...................................................................................... 9

Fészkeik a hodályban és egyéb helyeken............................................ 10

Incselkedő fecskék................................................................................ 12

 

Kísérleteim

Fiókák másik fészekbe helyezése......................................................... 13

Fecskék etetése...................................................................................... 13

 

Összegzés............................................................................................. 14

Irodalomjegyzék  15............................................................

 

„Fecske fészkel az ereszünk alatt,
Dehogy bántanám a jó madarat;
Sőt úgy szeretem s örülök neki,
Fiacskáit midőn etetgeti.”

(Tompa)

 

Saját gazdaság adta lehetőségek

Saját gazdaságunkban állattenyésztéssel foglalkozunk, azon belül is a hortobágyi rackákkal.

A juhokkal, és egyéb állatainkkal a hodályokban a fecskék laknak együtt. Emlékszem először nem is hittem a szememnek, hogy ennyi fecske létezik egy helyen, mivel manapság az ember nem lát ilyet a városban. Eleinte nem nagyon foglalkoztam velük. Egy napon a juhászunk azonban lebetegedett, így nekem kellett helyettesíteni.  Nem voltam valami boldog, mivel én a legeltetést nagyon unalmasnak véltem. Végül nagy nehezen rávettem magam. A legeltetés úgy indult, ahogyan én gondoltam, de egyszerre csak megjelentek a fecskék, akik izgalmasabbá tették az akrobatikus mutatványaikkal. A juhok között cikáztak, egymást kergették, s táplálékaikat üldözték. Ezek mély benyomást tettek rám, így a nap végére rájöttem, hogy a fecskék nagyon érdekelnek, s egész nyáron tanulmányozni fogom őket. Aznap még utánuk is néztem az interneten, s olvastam, hogy csökken létszámuk és veszélyben vannak. Ez volt a másik főbb ok, amiért elkezdtem foglalkozni velük.

1. kép. Saját fotó: Legeltetés közben

 

Füsti fecskék jellemzése

A füsti fecske (Hirundo rustica L.) a legjellegzetesebb képviselője a villásfecske (Hirundo L.) nemnek, amely a fecskefélék családjának egész elterjedési területén honos és kb. 40 fajt és alfajt foglal magában. Magyarországi becsült állománya 220 000-320 000 pár (ez 1999-2003 között mért adat). Ismertető jegyeik: hátuk acélfényű kékesfekete, homlokuk és torkuk élénk gesztenyebarna, hasi oldaluk világos rozsda sárga. A tojók színei kicsivel halványabbak, mint a hímeké, a fiatalok pedig nagyon fakók. Tömege 16-20 gramm közötti, testhossza csak a hosszú farktollai miatt éri el a 17-19 centiméter. Csicsergő-fecsegő énekének más-más jelentése van, mint például hívó hangja a „tszvit-tszvit”, veszélyjelző hangja pedig a „tszink-tszink”.

Jellegzeteses hosszú távú vonuló madár, hozzánk március, május között érkezik meg, és augusztus- október körül hagyja el fészkét, s kel útra Közép- és Dél-Afrikába. Útja során számos veszélynek van kitéve, küzdenie kell az időjárás szélsőséges viszonytagságaival (túlságosan száraz és nedves idő), mely megnehezíti a táplálékszerzésüket. Másik legnagyobb ellensége pedig az ember (de ezt majd a fecskék egyedszámának csökkenésénél részletesebben kifejtem)!

Érzékei közül a legkitűnőbb a látása, mivel igen messziről is észreveszi az apró rovarokat, s szeme segítségével üldözi. Fejlett a tapintó érzéke és a hallása is. Értelmi képességét talán túlbecsülik, de a körülményeket és a viszonyokat helyesen tudja értékelni, veszélyes állatokkal szeretetre méltóan incselkedik és barátságosan megfér olyanokkal, amelyek tapasztalása szerint nem bántják.

A fecskék apró rovarokkal, kétszárnyúakkal és hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal táplálkoznak, a méheket nem bántják (bár a heréket megeszik, ezzel nagy kárt téve a méhészeknek). Táplálékukat megőrlés nélkül nyelik le, ezért veszélyesek rájuk nézve a fullánkos rovarok. Repülve vadásznak, az ülő bogarakat nem tudják elkapni. A városokban sokat lehet látni a fecskéket fel-alá repkedni, hogy a falról egy-egy bogarat repülés közben a szárnyukkal le tudjanak csapni, s utána elkapni.

Fészkeinek az elhelyezése eltér a többi Magyarországon élő fecskefajtól, mivel ők, ha csak tehetik, félig nyitott fészkeiket épületek belsejébe építették. Az ember megjelenése előtt fészkeiket sziklára építette, de ma kizárólag településeken (kis falusi, ill. városi istállók, tanyák) vagy azok közelében fészkelnek. Előfordult olyan is, hogy ha a fecskék valahol egy állandóan nyitott ablakot találnak, akkor képesek beköltözni a konyhába vagy éppen a szobába is. A Hortobágyon pedig a gémeskutak káváinak pereme alá is képesek a fészküket megépíteni, de ez sokszor vesztükre válik, mivel a nyirkos levegő meglazítja a fészket alkotó sárgombócokat, s az fiókástól a vízbe esnek. Az építésben a tojó és a hím egyaránt részt vesz. Szárazabb időben előfordul, hogy messzebbről kell hordaniuk az alapanyagokat. Kiszámolták, hogy egy fecskepárnak anyaggyűjtés idején átlagosan 220 km-t kell repülnie, s egy-egy fészekhez pedig kb. 750-1400 sárgalacsin szükséges, melyeknek egyenkénti átlagos tömege 0,48 gramm. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy rengeteg energiát fektetnek egy fészeknek a megépítésére, de előfordul, hogy nem egyet, hanem kettőt készítenek (ez akkor fordul elő, ha tojónak nem tetszik az adott fészek elhelyezkedése, mérete). Nyáron az is megtörtént, hogy a fecskepár elkezdett építeni egy fészket, majd azt otthagyták félbe, s elkezdtek másikat építeni.

A kész fészket tollakkal bélelik ki, majd 4-6 db fehér alapon kék pettyes tojásokat raknak. A tojó ezeken 14-16 napig kotlik, közben a párja hozza neki az élelmet. A kikelés után a fiókák 18-23 napon belül válnak repülésképessé, akik a fészkek közelében maradnak, tanulgatják a repülést, s később messzebb repülnek az éjszakai szállásra.

A füsti fecskéket bátran lehet mondani a legnépszerűbb madárnak Magyarországon. Igaz, az Alföldön nem szárnyalja túl a gólyát, de a magasabb helyeken, ahol nem fészkel a gólya, ott igenis a legnépszerűbb. A hírnevének köszönhetően nem szenved hiányt a népi hiedelmekben és elnevezésekben. A füsti fecske nevet nem a színéről kapta, hanem arról a szokásáról, hogy a régebbi időkben rendszerint a kéményekbe építette a fészkét. Népi elnevezései: kéményi föcske, villásfarkú vagy villásfecske, véres, cifra, vörös, tarkafecske. De a legszebb neve: Istenfecske, Isten madara. Ezt a csodás nevet csak is olyan madárnak oszthatta ki a magyar nép, mint amilyen a füsti fecske, mivel ahol ez a kedves kis madár fészkel, abba a házba nem üt bele a menykő. A véres fecske nevet a néphiedelem adta neki, mert ahol lepiszkálják, leütik a fészkét, abban a házban a tehén véres tejet ad. Magyar néphit szerint, a fecskék ősszel a nádasokba mennek, s ott halakká változnak, majd tavasszal ismét visszaváltoznak. A kínaiak néphiedelme is hasonló a miénkhez, de szerintük a tengerekbe mennek és ott kagylóvá változva vészelik át a telet, majd tavasszal fecskeként térnek vissza. A görög néphitében pedig Aphrodité szent madara. A spanyolok pedig azt tartják, hogyha valaki elpusztít egy fecskét, az az édesanyját öli meg.

 

Füsti fecskék egyedszámának csökkenése

A hosszú távon vonuló énekes madarak között más fajokhoz képest több veszélyeztetett van, s ezek az elmúlt években csökkenő tendenciát mutattak Európában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  (MME) 2010. év madaraiul a fecskéket választotta, hogy felhívja a figyelmet a madárfajok fogyatkozásának a veszélyére. Hazánkban a füsti fecskék száma évente 5-7,5%-kal csökken. Eszmei értéke 10000Ft. Fogyatkozásuk legfőbb okai: csökkenő állattartás, közvetlen emberi zavarás, vadászat, ragadozó állatok jelenléte és a szélsőséges időjárás.

A füsti fecskék erősen kötődnek az állattartáshoz, s ennek a csökkenése számos következményt von maga után. Ilyen például az állattartó telepeknek és az állattartásnak a csökkenése, melynek következtében nincs lehetőségük a fészkelésre, s táplálékszerzésre (ez főleg a fiókanevelési időszakban jelent problémát). 1999 és 2009 között az MME kutatói készítettek egy felmérést a fecskék létszámáról, amit az alábbi diagram is mutat (2. kép).

 

2. kép. Forrás: www.fecskefigyelo.mme.hu

Kíváncsiságból utána néztem a juhok és a szarvasmarhák létszámának (mivel a tanyánkon és annak közelében ezeket az állatokat tartjuk, ill. tartják) Magyarországon, s nem lepődtem meg azon, amit láttam, mivel ezek az állatok is csökkenő tendenciát mutattak, mint a fecskék, ezt az alábbi táblázat

is mutatja (3. kép).

3. kép. Forrás: www. KSH.hu

Az ember a legnagyobb ellenségük, erre néhány elszomorító példát hozok fel. A fecskefigyelő honlapon olvastam, hogy egyes hipermarketek úgy védekeznek a fecskék ellen, hogy a falra tüskéket szerelnek fel (4. kép). Szerintem nem ez lenne a megoldás ellenük. Már lehet készíteni vagy venni egy úgy nevezett „fecskepelenkát”, mely a fészek alá helyezve megvéd a fecskeürüléktől. Ebben az esetben a vásárlókat nem érné kellemetlenség, ha az érintettetek felszerelnék ezt a védőeszközt.

4. kép. forrás: www.fecskefigyelo.mme.hu

Olaszországban, Spanyolországban és Afrikában fecskék százezreit pusztítják el. Például Olaszországban, Montegrado mellett 3 nap alatt 14000 fecskét kerítettek kézre. A legtömegesebb fogásról gróf Forgách Károly magyar utazó emlékszik meg : „Mikor 1859-ben Spanyolországból hazafelé utaztam, a Crao nevű, teljesen kopár, dió nagyságú kaviccsal borított pusztaságon keresztül, La Gunguera felől Marseillebe azt beszélték, hogy a fecskék ott a föld színén vonulnak éjjelenként a határos Camargue-ig és hogy két évvel ezelőtt két méternyi magasságig feszített hálókban 18000000 fecskét fogtak; azóta olvastam, hogy bár a hálókat jelentékeny költséggel magasabbakká tették, sohasem tudtak 13000000-nál többet fogni.” Sajnos Afrikában, mikor telelő helyeikre repülnek, útközben az őslakosok is vadásszák őket. Igaz, ez nem akkora mértékű, mint a fent említett országban.

Magyarországon a legjelentősebb természetes ellensége a kabasólyom (5. kép). Nyáron legeltetés közben szemtanúja voltam annak, hogy ez a ragadozó miképpen is kapja el a fecskét. Egy süvítő hangot hallottam, de nem tudtam hirtelen, hogy mi is az, s hátrafordultam. Mire visszafordultam már tudtam is, mi volt az, egy kabasólyom, aki éppen akkor kapott el egy füsti fecskét. Utána a fecskék a jellegzetes vészjelző hangot hallatnak, de akkor már késő volt.

5. kép. forrás: www.termeszetvilaga.hu

Akadnak ellenségeik a ház körül is, mint például a házi egér, a patkány és a macska. Ha a fecskék például gerendákra építik a fészkeiket, akkor az egerek vagy patkányok odajutva könnyen ki tudják lopni belőle a tojásaikat, ezzel károsítva az állományuk növekedésének a lehetőségét. A háznál lévő macskák (6. kép) is hozzájárulnak az egyedszámuk csökkenéséhez, mivel vadásszák őket, s fiókáikat.

 

6. kép. Sajátkép: Ház körüli ellenség

Az időjárás is nagyban közrejátszik abban, hogy az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatnak. Ilyenek például az őszi és tavaszi vonuláskor, ill. a költő és telelő helyeiken az őket érő negatív hatások, a hirtelen jövő hideg, csapadékos idő vagy a hosszú ideig tartó szárazság. Mindkét tényező kihat a táplálékszerzésükre, s ez azzal jár, hogy se fiókáikat, se pedig önmagukat nem tudják fenntartani. Gyülekező vagy úton lévő madarakat érő szélsőségek fecskék pusztulását okozhatják néhány napon vagy heten belül is. Ezek gyakorisága az elmúlt években növekedett, s a költési időszakban az állományuk csökkenését nem tudják megállítani.

 

  Színhely és idő

Megfigyelésemet tanyánkon (7. kép) végeztem, mely a Kecskeri pusztán helyezkedik el. Ez a puszta régen nagy kiterjedésű, mocsarakkal tarkított volt a nagykunsági pusztáknak az utolsó maradványa, s az itt fellelhető élővilág védelmének az érdekében 1993-ban 1226 hektáron védetté is nyilvánították. Karcagnak a külterületben található a régi 4. számú főúttól északnyugatra egészen a közigazgatási határának nyugati széléig. A védett területnek a déli részén helyezkedik el a Kecskeri-tározó, melynek elsődleges rendeltetése a rizstelepek vízellátása volt, de napjainkban természetvédelmi élőhelyként szolgál. Tőle keletre és nyugatra helyezkednek el a mocsarak és a szikes legelők. Mocsarai lefolyástalanok, melyet a környező szikes területeknek köszönhet.

 

7. kép. Saját fotó: A tanyánk

Megfigyeléseim kezdetét az első fecskepár megjelenése jelentette, ők április 5-én, pont húsvétkor érkeztek. Emlékszem, nagyon rossz, hűvös, esős, idő volt, de az ő érkezésük „naposabbá” tette az egész délelőttöt. Másnap reggelre már 6 pár fecske töltötte meg „Istenszóval” a hodályt. Utána még kb. egy hét telt el, s majdnem mindenki hazatért a téli szállásáról.

Munkám végét szeptember jelentette, mert ekkor kezdtek gyülekezni a szélkerekünk lapátjain, s annak drótvezetékén. Szeptember 13-án hagyták itt nyári szállásukat, szerencsére el tudtak indulni időben a hűvösebb idők beköszönte előtt. Még a második költésből kikelt fiókáknak is sikerült elindulni, igaz, ők később indultak a nagy útnak úgy 2-3 napra rá.

 

Fészkeik a hodályban és egyéb helyeken

Fészkeiket a nálunk található két hodály közül csak az egyikbe építik, s ennek a legfőbb oka szerintem az lehet, hogy ez nem annyira huzatos, mint a másik, és a mennyezetének a kialakítása pedig gerendás, melyre remekül tudnak „építkezni”. A hodályban körülbelül 40 darab fészek található, melyből én 18-at tudtam megfigyelni, mivel a többi fészeknek a gazdája nem tért vissza a hosszú útjáról. A malacólban és a lóistállóban egy-egy fészek található, s én így összesen 20 db fészeknek az életét tudtam nyomon követni. Ezekről késztettem egy sematikus ábrát is (8. kép). 

8. kép Sajátábra: Fészkek az épületekben

Az ábrán betűkkel a folyógerendákat jelöltem, míg számokkal a főgerendákat. Fészkeiket a félgombócok mutatják. Elnevezéseik attól függnek, hogy az adott fészek hol helyezkedik el, erre három féle jelölést alkalmaztam. Első ilyen, ha egy fészek a folyó gerendán helyezkedik el (melyet a képen fekete körrel emeltem ki) az azt következő képen jelöltem: 4c5, ez azt jelenti, hogy a négyes és az ötös főgerenda között a c folyógerendán van a fészek. Második ilyen jelölés, ha ugyanazon a folyógerendán két fészek helyezkedik el (a képen ezt a téglalappal jelöltem), s ennek a jelölése a következő: 4bj5 ennek a jelölése is hasonló, mint már az előbb említettnek, csak itt annyi az eltérés, hogy a főgerenda betűjele után megadom, melyik helyen helyezkedik el („j” a jobb oldalt jelöli „b” baloldalt). Harmadik pedig az, ha a fészek a főgerendán található (piros körrel emeltem ki az ábrán), és ennek a legegyszerűbb a jelölése: 5a, itt csak a főgerendának a számát adom meg, s utána a folyógerendának a betűjelét.

Az általam megfigyelt fészkekben feljegyeztem, hogy egy hónapban összesen hány darab fióka kelt ki, ezt diagramon ábrázoltam (9. kép).  

9. kép Saját adat: Fiókák kikelései

 

Incselkedő fecskék

A fecskék képesek a náluk jóval erősebb ragadozókra is támadni, de ha mi ezt, mint kívülállók nézzük, az egész csak játéknak tűnik, pedig nem az! Ezt akkor teszik, ha úgy érzik, hogy rájuk és kicsinyekre az adott „ellenség” veszélyt jelent. Ilyenkor megkergetik, s közben zuhanó repüléssel rárepülnek, és úgy tesznek, mintha bele akarnának csípni a veszélyt jelentő támadó hátába, közben pedig a jellegzetes vészjelző hangjukat hallatják. Abban az esetben, ha macskám pont a hodály előtt haladt el, akkor a fecskék rögtön üldözőbe vették kb. úgy 5-7db fecske vett ebben részt. De nyár vége fele már az is elég volt, hogy a tanyaudvarba jöjjön a macska, még én nem láttam, de a fecskék hangját már hallottam.

Júliusban még a kuvikot is megtámadták (10. kép). Erről készítettem egy rajzot is, mert ez nagyon emlékezetes volt, szegényt felkergették egy fára, s még ott se hagyták békén.

10. kép Saját rajz: Fecskék támadása

 

Fiókák másik fészekbe való helyezése

Egy fészekben átlagosan 5-6 darab fióka helyezkedett el, de ez néha szűkösnek bizonyult számukra. Volt arra példa nem is egyszer, hogy kipottyantak a fészekből, és ha én pont bent voltam a tanyában, akkor meghallottam a szülők „kiabálását, s vissza is tettem a fészekbe. De egyszer mikor legeltetésből jöttem vissza, megint hallottam a szülők, jajveszékelését, és rögtön a hodályba szaladtam. Mikor beértem, két fiókát (10. kép) találtam a földön, de én nem tudtam, hogy melyik fészekbe kell raknom őket, így arra az elhatározásra jutottam, hogy mind a kettőt egy másik fészekbe teszem, ahol kevesebb fióka van. Ez sikerült, még egy kis ideig ott maradtam megvárni, hogy az szülők mit tesznek az új csemetéikkel. Szerencsére nem bántották őket, s ugyanúgy etették őket, mint a sajátjukat.

10. kép Saját fotó: A megmentett fióka

 

Fecskék etetése

Legeltetés közben alkalmam nyílt arra, hogy megtudjam, tényleg igaz-e, hogy a fecskék képesek elkapni a szitakötőket és a lepkéket. Ezt csak esős időben tudtam kipróbálni, s ennek két oka volt. Az egyik az, hogy ekkor volt elázva a rovaroknak úgy a szárnya, hogy én meg tudjam fogni. Másik ok, hogy csak ekkor repülnek nagyon közel a nyájhoz, mivel a juhok felverik a fűből az ázott szárnyú rovarokat, így ők el tudják kapni táplálékukat.

Júliusban tudtam a legtöbb fecskét megetetni, mert ekkor volt a legesősebb az időjárás. Először is kerestem egy ázott szárnyú szitakötőt vagy lepkét, s azt a nyáj felé dobtam a fecskék közé. Pillanatok alatt el is kapta egy, ez mind tőlem kb. 5 méterre történt. A lepkével is ugyanezt az „eljárást” végeztem, s azt is pillanatok alatt megfogták, még hallani lehetett azt is, mikor elkapja, s közben roppant egyet rajta.

 

Összegzés

Munkámat sikeresnek vélem, mivel sikerült megszámolnom ténylegesen mennyi fecske található a tanyánkon, s ezeket az adatokat majd össze tudom vetni a következő év adataival. Ezáltal meg fogom tudni állapítani, hogy az állományuk mennyivel fogyatkozik vagy éppen mennyivel nő. Sikerült megfigyelnem a viselkedésüket egymással, illetve a környezetükben élő állatokkal, de a munkámnak a fő célja az volt, hogy felkeltsem a figyelmet egyedszámuk csökkenésére, és az ezekeket kiváltó tényezőkre.

Tanulmányozásuk nem mindig ment zökkenőmentesen, mivel a legtöbb megfigyelésem legeltetés közben zajlott, ahol sokszor ki voltam téve a szélsőséges időjárásnak (egész nap eső esőnek, rekkenő hőségnek vagy éppen a szeles időnek). Volt olyan is, hogy napokig egyetlen egy fecskét sem láttam. Másik problémám az volt, hogy rendkívül nehéz volt róluk fotót készíteni, mert mire megnyomtam volna a gombot, addigra már el is repültek, így általában csak a kék eget sikerült lefotóznom.

Ezeknek a tüneményes madaraknak köszönhetően egy remek nyarat töltöttem el a tanulmányozásukkal, s újabb ismeretekre tudtam szert tenni velük kapcsolatban.

 

 

 

Irodalomjegyzék

 

1.     Schmidt Egon, Madár lexikon Függelék: a madarak népies elnevezései, Anno Kiadó, kiadás éve: 2000, 102p-104p

 

2.     http://www.rostae-books.com/fecske.html

 

3.     http://www.fecskefigyelo.mme.hu/content/fajok

 

4.     http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/all/all20212.pdf

 

5.     http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/all/all20108.pdf

 

6.     http://www.agrarkamara.hu

 

7.     http://www.hnp.hu/78-8331.php

 

8.     http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/1082.html