|
Karcag
bagolyszemmel |
Református Középiskolák XVII. Természettudományos Diákkonferenciája |
|
Készítette:
Albert Krisztián |
10.
évfolyam |
Karcagi
Nagykun Református Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium
Felkészítő tanár: Bíróné Varga Tünde
|
Általános áttekintés a
madarakról
Az állatokon belül van egy osztály, mely
nagyon figyelemre méltó több szempontból is. Ezek az állatok a madarak (Aves). Ahogy a szóhasználat mondja: az ég meghódítói. Az
evolúció során testük tökéletesen alkalmazkodott életmódjukhoz, mind
szaporodási, mind táplálkozási, élőhelyi szempontból. A madarak olyan gerinces
állatok, melyek az őskori hüllőkből fejlődtek ki. Ennek bizonyítéka az 1861-ben
Németországon előkerült Archaeopteryx fosszíliája, mely megmutatja, hogy ez az élőlény átmenetet
képezett a hüllők és a madarak között. Hüllőkre jellemző csontváza és fogai, de
már madarakra jellemző szárnyai és tollai voltak. Ez hatalmas áttörést
jelentett a tudományban a madarak kialakulásával kapcsolatban.
A madarak meszes héjú tojásokkal
szaporodnak, mely szintén az ősi dinoszauruszokra volt jellemző. Belső
megtermékenyítésűek, egyes fajoknál a párzószerv meg
is jelenik, mint például a récéknél. A legtöbb faj fészket is épít, hogy legyen
hol elhelyezni tojásait és felnevelni fiókáit. Vannak madarak, melyek
megüresedett harkályodút, vagy fában korhadt üreget, esetleg mesterséges
fészekodút vesznek igénybe az utódneveléshez.
Külsejük is érdekes, ugyanis testüket
tollak fedik, melyek összefüggően védik a madarat. A tollruha sem egységes
dolog, testtájékonként változik a tollak fajtája, formája, célja is. Külön
tollak segítik elő repülést, az állat melegen tartását, a repülésben való
kormányzást. A repülésben főleg az evezőtollak vesznek részt, melyek
segítségével a madarak képesek tartósan a levegőben emelkedni, haladni. A törzset
a fedőtollak melegítik, védik a külső környezeti hatásoktól. Ezeknek formája
legtöbb esetben megegyezik, csak méretben térnek el egymástól fajonként.
Színüket befolyásolják a faj életfeltételei. Ha olyan élőhelyen fordul elő,
ahol szüksége van például olyan színekre, hogy elrejtőzzön, a tollak segítenek
neki ebben. De gyakran párválasztási célt is szolgálnak a színek, mely egy
érdekes formája a madarak kommunikációjának.
Belső testrészeik is teljes mértékben
alkalmazkodtak az evolúció során. Csontozatuk üreges, így tömegük kisebb, ezzel
is elősegítve a levegőben tartózkodást. Izomzatuk, tüdejük nagyon erős. Fogaik
nincsenek, helyette csőrük van, mely szintén a súlycsökkentés miatt alakult ki.
Érzékszerveik külön említést érdemelnek,
főleg a ragadozó madarak esetében. Szemük sokkal jobb az emberénél. Felépítésük
hasonló, mint az emberé, de mégis kifinomultabb, érzékenyebb, életük
elengedhetetlen része. A ragadozó madarak jó látásáról a sasok jutnak eszünkbe,
mint ahogy azt a köznyelv is használja, mint „sasszemű”. Tudományos
alátámasztások, vizsgálatok körülbelül 20 éve folynak. A madarak esetében
nagyon fontos a térlátás. Azok a madarak, amelyek arca lapos, szemük előre néz,
nagy tárlátásúak, két szemükkel egyszerre tudnak egyetlen dologra koncentrálni.
Táplálékszerzésben ez elengedhetetlen adottság.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a
madarak nyughatatlan, rendkívül tevékeny állatok. Bizony itt is vannak
kivételek, melyek valójában tévesen nevezhetők nyugodt szárnyasoknak, csak első
látásra, hallásra tűnhetnek annak. Ezek a madarak a baglyok, ez a dolgozatom
témája.
Általános áttekintés a
baglyokról
A baglyok a többi madártól élesen
elhatárolódó csoportot alkotnak. Külsejük alapján főleg a lappantyúakhoz
hasonlítanak. Tollazatuk dús, puha, így méretük is nagyobbnak tűnik, mint
valójában. Csüdjük is tollas, mely kevés madárfaj sajátossága. Külső lábujjuk a
vetélőujj, mely előre és hátra is fordítható. Erős, kampós karmaik és horgas
csőrük van, melyek egyértelműen a ragadozó életmód jelei. Főleg éjszaka aktív
állatok, de vannak fajok, melyek nappal is járnak táplálék után. Hazánkban
ilyen faj például a Réti fülesbagoly (Asio flammeus)
Ha azt mondanánk rájuk, hogy nyugodt,
lusta, sokat pihenő állatok, nem teljes mértékben lenne igazunk. Csak látszatra
tűnnek semmittevő madaraknak, de a látszat csal. Legtöbbször nappal láthatjuk
őket pihenni, ugyanis főleg éjszaka aktívak. Sötétben járnak táplálkozni,
érzékszerveik is ehhez alkalmazkodtak. Ezek a madarak szinte mind ragadozóak,
tehát szervezetük hosszú távon igényli a hús jelenlétét, főleg a rágcsálókét,
kisebb madarakét. Ennek bizonyítéka, hogy szervezetük is a ragadozó életmódhoz
alkalmazkodott, mely az említett testi adottságukon kívül táplálkozásukban
mutatkozik meg. Gyakran nem láthatjuk a madarat sem, de az egyedi táplálkozás
miatt vannak jelek, melyek elárulják jelenlétét vagy azt, hogy az adott helyet
bagoly látogatja. Ezek a jelek a bagolyköpetek. Táplálékukat egészben nyelik
le, ezért gyomruk „szelektál”. Nem képes megemészteni a táplálék (főleg rágcsálók,
kisebb énekesmadarakat) megemészthetetlen részeit, a szőrt, tollakat és a
csontokat, így gyomruk különválasztja, és gombócokba tömöríti ezeket, majd
ezeket öklendezik vissza, mely egyértelmű jele a baglyok jelenlétének. A szülők
már a kis fiókáknak is húst adnak táplálékul. Kezdetben csőrükhöz nyomják a
kisebb húscafatokat, később már az egész zsákmányt, és a fiókák önállóan
szaggatják szét a napi táplálékukat.
Táplálékukat konkrétan főleg
cickányok, egerek és pockok alkotják. Éjszaka sötét van, és ők mégis
megtalálják őket. Szemük főleg a sötéthez alkalmazkodott, nappal gyakran
rosszul látnak az erős fényviszonyok miatt, ez a tér- és színlátás rovására is
megy. Sok baleset is történt baglyokkal, amikor épületeknek, ablakoknak
repültek, melyek legtöbb esetben végzetesek voltak. Táplálékukat viszont nem
csak szemük segítségével szerzik meg. A hallásnak nagyobb szerepe van benne,
mint gondolnánk. A baglyok néhány faja ún. fülesbagoly,
mely a fejen található kisebb-nagyobb tollfülekre utal. A név megtéveszt,
ugyanis ezek csak tollak, nem valódi fülek. A bagolyfajoknak nincs külső
fülkagylójuk, a fülnyílás a fej két oldalán, a szemek mellett a tollak, egy-egy
bőrlebeny takarásában asszimetrikusan helyezkednek el.
Ez azt jelenti, hogy az egyik lejjebb van, mint a másik. Ez azért célszerű,
mert amikor a tápláléka rezgéseket, hangokat kelt, akkor a 2 fülébe nem
egyszerre jut el a hang, minimális időkülönbség van közöttük. De ha a bagoly a
fejét forgatja, és a rezgések forrása pontosan előtte van, akkor a hang egyszerre
jut el mindkét fülnyílásba, így a bagoly ki tudja következtetni centiméter
pontossággal is akár azt, hogy hol kell lecsapnia. A füleket fedő tollak
jellegzetes tollkoszorút alkotnak a fejen, melyet fátyolnak nevezünk. Ezek az
érzékeny tollak fogják fel a hang által keltett rezgéseket, és továbbítják a
fülnyílásba. A bagolyfélék sajátossága az is, hogy fejüket nem egyenes
vonalban, hanem lefelé tartják. Ezáltal képesek a rezgéseket még érzékenyebben
felfogni. Amikor már a táplálék felé
repülnek, hogy zsákmányul ejtsék azt, egy újabb sajátosság segít nekik ebben. A
baglyok nesztelenül, hang nélkül képesek repülni. Ez a tulajdonság a szárny
evezőtollaiban rejlik. Az evezőtoll egyik részén apró serték helyezkednek el.
Amikor egy sas repül, akkor az evezőtollai repülés közben apró légörvényeket
kavarnak, melyek a madár repülésének jellegzetes suhogó hangját adják. A bagoly
sertéi a vadászat közben ezt még kisebb, úgynevezett mikroörvényekre
bontják, melynek következtében a madár röpte nesztelen. A zsákmány megölésében
éles, horgas karmuk játszik fontos szerepet, horgas csőrüket csak a táplálék
széttépésére használják.
A baglyok szaporodásával
kapcsolatban is elég egységesek és jellegzetesek a tevékenységek. Legtöbben nem
építenek fészket, tojásaikat a költőüreg (fali üregek, mesterséges fészekodúk)
csupa aljzatára rakják, vagy egy kikapart földi üregbe. Hazánkban a Réti
fülesbagoly (Asio flammeus)
az egyedüli bagolyfaj, mely szegényes bár, de fészket épít növényi részekből a
magas zsombékosba, magas fű közé. Néha még más madarak megüresedett fészkét is
használatba veszik, legtöbb esetben a Vetési varjú (Corvus
frugilegus) elhagyott otthonát veszik igénybe. Ennek
ellenére mégis a legtöbb faj odúlakó. Tojásaik minden esetben fehér színűek, és
meglepően gömb alakúak. A fiókák a tojások lerakásának megfelelő sorrendben
kelnek ki, ezért gyakran különböző nagyságúak, fejlettségben is eltérőek
lehetnek. Azokban az években, amikor a táplálék kevés, nagyon sok fióka
elpusztul, és a fészekaljakból is kevesebb kerül ki. Ezek az évek nagymértékben
befolyásolják a bagolypopulációt.
Hazai bagolyfajok
A
bagolyalakúak (Strigiformes) rendjén belül 217 faj
van, ebből 13 faj fordul elő a Kárpát-medencében. Magyarországon a következő
fajok fészkelnek:
o
Erdei fülesbagoly (Asio otus) – rendszeresen fészkelő faj,
elhagyott varjúfészkekben, de üres virágládában is észlelték költését
o
Füleskuvik
(Otus scops) – szorványos fészkelő, odúkban költ
o
Gatyáskuvik (Aegolius
funereus) –
az Északi országrészben észlelt faj, de költését még nem sikerült bizonyítani
o
Gyöngybagoly (Tyto alba) – rendszeres fészkelő, elhagyott épületekben, padlásokon
költ
o
Kuvik (Athene
noctua) –
rendszeres fészkelő, elhagyott tanyákon, állattartó telepek épületeiben költ
o
Macskabagoly (Strix
aluco) –
rendszeres fészkelő, üregekben, főleg fák odvaiban, mesterséges fészekodúkban
költ
o
Réti fülesbagoly (Asio flammeus) – rendszres
fészkelő, vizes, ingoványos zsombékosokban költ
o
Törpekuvik (Glaucidium
passerinum) – észlelt faj, de költését még nem sikerült bizonyítani
o
Uhu (Bubo bubo) – az északi országrészen észlelt
faj, hazánkban néhány helyen, főleg kőbányákban, sziklafalakon költ
Ezek a madarak télen nem vándorolnak
el, viszont nem is olyan aktív állatok, mint a melegebb évszakokban. Mégis
vannak fajok, melyekkel télen gyakrabban találkozhatunk, mert az élőhelyükön
lévő táplálékhiány a lakott területekre kényszerítik őket. Csoportosan jelennek
meg a városokban, falvakban, ahol több táplálékot találnak. Ez a jelenség az
említett fajok közül az erdei fülesbagoly egyedeire jellemző. Ritkább időnként
a réti fülesbagoly is bemerészkedik a városba, mint ahogy az idén Túrkevén is
megtörtént, bár az előbbi faj gyakrabban látható, mint az utóbbi. Ha jól
ismerjük a madarat, annak sajátosságait, könnyen felismerhetjük, és
megtalálhatjuk őket.
Általános áttekintés az erdei
fülesbagolyról
Az erdei fülesbagoly közepes nagyságú
bagoly. Jellegzetes tollfülei vannak, melyre magyar neve is utal, de ezek nem
valódi fülek. Barna színű, testhossza körülbelül 35-40, szárnyfesztávolsága 90
centiméter. Karcsú testű, arca megnyúlt. A baglyokra jellemző vonások könnyen
fellelhetők rajta.
Nagyobb, zárt erdőségekben élő
bagolyfaj, de megtelepszik a facsoportokkal körülvett réteket is. Fészket nem
épít, elhagyott szarka vagy varjúfészekben költ. E faj napjainkban egyre
közelebb kerül a lakott területekhez, ugyanis már észlelték fészkelését
ablakpárkányra felakasztott üres virágládában is. Nem zavarta, hogy nagyon
közel volt az emberekhez, és sikeresen nevelt fiókákat is. Ennek a különös
fészkelési esetnek az oka az, hogy az utóbbi évtizedekben a lakott területek
aránya jelentősen megnőtt, ezzel visszaszorítva sok állatfaj, köztük e bagoly
élőhelyét is. Áprilisban, ritkán májusban költ. Barna színe jól elrejti az ágak
között, szórványosan ül a tojásokon. Amíg kotlik a tojó, a hím hordja neki a
táplálékot. A tojásokon 26-28 napig kotlik, mely az első tojás lerakása után
kezdődik. Májusban rendszerint az összes fióka kirepül, de sokáig, egészen
őszig szüleikkel maradnak, míg önálló éjszakai vadászok nem válnak belőlük. A
fiókák jelenlétét gyakran síró hangjuk árulják el. Az erdei fülesbaglyokra
jellemző – mint a legtöbb bagolyfajra – hogy a párok hosszú időn át
ragaszkodnak revírjükhöz (saját területükhöz, melyet
határokkal látnak el a terület megtartása érdekében más bagolyfajokkal
szemben).
Táplálékát szinte kizárólag rágcsálók
(pockok, egerek) alkotják. Kiemelkedő pontról figyelve nézi ki zsákmányát, de
ebben a fejlett hallása is segíti. Éjszaka aktív a vadászatban. Télen, mikor
beköszönt a hideg idő, a rágcsálók is a lakott területek felé veszik az irányt,
ahol bőven találnak maguknak élelmet. A baglyok ezt kihasználják. Ők is azért
jönnek a lakott területekbe, hogy a táplálékot kereső rágcsálókat fogják meg.
Legtöbb esetben csoportosan láthatók a park fáin, és sokszor akár 100-200
bagoly is lehet egy kisebb területen. Éjszaka a terület megüresedik, mert a
vadászó baglyok elmennek, hatalmas helyeket bejárva élelem keresése közben.
Több magyarországi város számolt be bagolyinvázióról, mint például Szolnok is.
Motiváció a kutatásra
Erdei fülesbagoly invázióval
kapcsolatban rengeteg személyes élményem van, naponta láthatom őket a téli
hónapokban. Karcag – ahol lakom – szintén élő példája annak, hogy a baglyok gyakran
veszik igénybe a lakott területeket a hideg hónapokban. Régóta így van ez ebben
a városban. Gyerekkorom óta érdeklődök a madarak, különösebben a baglyok iránt.
Ez a jelenség kiváló lehetőség arra, hogy többet tudjak meg arról, ami nem
látszik, és mégis ott van a „háttérben”. A bagolyinváziós jelenség okát az
utóbbi egy évben kezdtem el kutatni. Motivált az, hogy saját magam alkothatok
képet egy dologról, mely egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Hosszas kutakodásba
kezdtem, mely említésre méltó. Javarészt önálló munka eredménye ez, de ismerősök
kisebb segítségével tökéletesíteni tudtam kutatásomat. Gyakran nem elég az,
amit látunk. Ha nem látunk a dolgok mögé, nem keressük azok okát, akkor az
adott dolog keveset ér. Minél többet meg kell tudnunk róla, hogy tudjuk az
igazságot. Kemény munka árán nekem is sikerült az, ami a célom volt. Egy hely,
pontosabban egy utca kutatása, vizsgálása volt a segítség abban, hogy választ
tudjak adni egy kérdésre, mely főleg a karcagi emberek körében merült fel. A
kutatásom itt részletesen bemutatom, beszámolok a kutatás menetéről,
eredményeiről.
Kutatásom az erdei fülesbaglyok e
városba költözési szokására irányul. Karcagon minden télen lehet látni telelő,
nappal pihenő baglyokat. A dologban a furcsa az, hogy ezek a baglyok már évek
óta szinte csak az egyik utca területét veszik igénybe. Az okát nem tudjuk,
hogy miért éppen ezt a helyet választották. A kutatásom sikerrel járt,
megtudtam mi az oka annak, hogy szinte csak ezen a helyen fordul elő legtöbbjük.
Karcag 22 ezer főt számláló kisváros
Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén, nyugati határát képviselve a
Hortobágyi Nemzeti Parknak. A Hortobágyi Nemzeti
Park főleg szikes puszták otthona, nincs ez másként Karcag környékén sem. Karcag
környékén kevés a nagy, összefüggő erdőség, de ahol van, ott sok élőlény
található, melyekkel télen akár a városban is találkozhatunk. Idetartoznak ezek
az erdei fülesbaglyok is, melyek mér évek óta télen a városba telepedve
próbálnak életben maradni.
A város eléggé ismert hely lehet a
baglyok körében, ugyanis télen százaik gyűlnek össze a város különböző
pontjain, de a fő „találkozóhely” a Varró utca
egyik mellékága. Ez a hely széles körben ismert az emberek között is, mégpedig
annyira, hogy ha egy régi lakosnak azt mondanánk, hogy „a baglyos utca”, egyből
tudja, melyik utcáról van szó. Télen a környéken
bicikliző embereket gyakran lehet hallani, hogy a baglyokról beszélgetnek, és
hívják egymást, hogy nézzék meg ezt a „karcagi csodát”. Dolgozatom fő témája is
ez a bagolylelőhely, hogy választ tudjak adni a kérdésre, mely a leggyakoribb
ezzel kapcsolatban: Miért pont ez az utca az, ahol sok bagoly téli pihenőhelye
van? Saját megfigyelések alapján próbálom megoldani a rejtélyt. Az biztos, hogy egyedül pihenő példányokat láthatunk
a házak udvarán álló öreg fákon, bagolycsoportok előfordulnak a város más
pontjain is, de nem olyan nagy létszámban, mint a Varró utcában.
A kutatás elején több feltételezésem
volt, melyeknek a megvizsgálása után mindig egy picit közelebb kerültem a
megoldáshoz. Első az volt, hogy a fák nagy szerepet játszanak ennek a kis utcának
az életében. Másodikként azt gondoltam, hogy a táplálék is fontos tényező lehet
abban, hogy ennyi bagoly gyűlik ide. Harmadik helyen pedig az utca zajossága
állt.
A kutatás menete
Az első feltételezést számlálásokkal
próbáltam bebizonyítani, melyeket decemberben, januárban és februárban
tartottam. A tél eleji, vagyis a decemberi számlálásnál egyik alkalommal összesen
183 példányt figyeltem meg a különböző fákon. Januári számlálás eredménye 203
bagoly volt. Februárban több alkalommal számoltam, 14-én 146, 19-én pedig 152 egyed
tartózkodását jegyeztem fel. Az első feltételezés érdekében a februári
számlálás közben feljegyeztem a fák fajait is, melyeken a baglyok pihentek
nappal. Ezek közt volt kőris, hárs, nyár, tuja, juhar, lucfenyő, nyír és fűz.
Mindkét februári számlálás alkalmáról készítettem diagramot a fán lévő
elhelyezkedésről. Ebből kiderült, és ábrán is szembetűnően látszik, hogy a
legszívesebben használt fa a lucfenyő. Ennek oka az, hogy a lucfenyők örökzöld
fák. Ez abban mutatkozott meg egyértelműen, mikor az idő tiszta volt. Nem esett
hó, ezért több bagoly ült a lombhullató fákon, de amikor erősen havas lett a
táj, a baglyok a lucfenyőkre húzódtak vissza, bebújtak az ágak alá, ami
megvédte őket a havazástól. Kerestem hasonló helyeket a városban, és bizony ott
is találtam nappalozó madarakat, mert a fáknak hasonló szerepük volt a többi
helyen is.
Idén, rajtam kívül a helyi
természetvédelmi őrszolgálat munkatársai is tartottak számlálást az egész
városban, melyet közzétették a Karcagi Hírmondó nevű helyi újságban is.
Elmondásuk szerint télen, a számlálás ideje alatt körülbelül 200 példány
tartózkodott Karcag város területén.
A második feltételezés kutatásához az
egyik legfontosabb életfeltételt kellett szem előtt tartanom, a táplálékot. Ez
a fő oka annak, hogy városokban telelnek, de ez még nem lehet bizonyíték arra
is, hogy az utcán is ezért vannak. Hogy kiderítsem a helyes állítást, táplálékelemzést
kellett végeznem. Az utcában előforduló baglyok jelenlétét szintén gyakran
elárulják köpeteik, melyeket megtalálhatunk a járdán és az úton tömérdek
mennyiségben. Elemezve
ezeket a köpeteket megismerhetjük táplálkozási szokásaikat, táplálékukat. A szétszedett köpetben kisebb rágcsálók csontjait
találtam meg. Egerek, rágcsáló kártevők minden utcán akadnak, köztük itt is.
Emiatt, nem volt elég nappal tanulmányozni a baglyokat, amikor pihennek. Egyik
sötét estén hazafele menet tehát betértem az utcára, hogy megnézzem a vadászó
baglyokat, de meglepően érdekes dolgot láttam ott: a nappal pihenő több mint
száz bagoly közül csupán 3-4 példányra találtam, ugyanis a többi szétszóródva a
városban táplálkozott. Ebből jöttem rá, hogy nem a táplálék miatt vannak itt
oly sokan, hiszen akkor miért mennének el éjszakánként innen?
Harmadik tényező az utca zajossága.
Mivel az utca egy mellékutca a Varró utcából indulva, és ugyanoda vezet vissza,
nem sok autó vagy zavaró jármű jár arra, legfeljebb azok a járművek, melyek az
ottani lépcsőházakban lakó embereké. Figyelmes
várakozás után megtudtam, hogy a zaj egyáltalán
nem zavarja a baglyokat, akármilyen fejlett is a hallásuk.
A kutatás eredménye
Amikor a feltételezések eredményeit
összevetettem, bebizonyosodott az első feltételezésem, miszerint ezek a baglyok
nagy előnyben részesítik a környéken található fákat, melyeken előszeretettel
pihennek nappal. Minden évben ugyanazokat a fákat használják, és ez a kulcsa a
megoldásnak. Nem szabad elvenni ezt az értéket tőlük, ha azt szeretnénk, hogy
sokáig gyönyörködhessünk még bennük.
Remélem
tényleg sokáig megtartják még a Varró utcai pihenőhelyüket, hogy sokat gyönyörködhessünk
bennük.
Köszönöm
a figyelmet!
Irodalomjegyzék
·
Bécsy
László: Vértelen vadászat. Natura Kiadó, 1985. 12-14. oldal
ill. 92-97.oldal
·
Dr. Varga Zoltán: Állatismeret. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 2005. 5-7.oldal ill.115.oldal
·
Frieder
Sauer: Szárazföldi
madarak. Mérték kiadó, Budapest, 1995. 8-15.oldal
ill. 106-125.oldal
·
Hermann Heinzel,
Richard Fitter, John Parslow:
Európa madarai. Hungarian
Edition Panem Könyvkiadó
Kft. és Grafo Kft., Budapest, 2000. 8-22. oldal ill. 204-213.oldal
· Tankönyvtár – Magyarország madarai http://www.tankonyvtar.hu/biologia/magyarorszag-madarai-ix-080905
·
Wikipédia
– Erdei fülesbagoly http://hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_f%C3%BClesbagoly
·
Wikipédia
–Bagolyalakúak http://hu.wikipedia.org/wiki/Bagolyalak%C3%BAak
Fényképek,
ábrák, grafikonok
A bagolycsoportok előfordulása a város különböző pontjain, feltüntetve a Varró utcai csoport
is
A Varró utca mellékága, mely a baglyok fő
pihenőhelye
Pihenő erdei fülesbaglyok
Éberen figyelnek, de közel engednek magukhoz ha gyönyörködni szeretnénk bennük
Bagolyszámlálás
Elhelyezkedés fa szerint a február 14.-ei
számlálásnál,
és a 19.-ei számlálásnál
A Karcagi Hírmondó nevű helyi újság cikke a természetvédelmi őrök
bagolyszámlálásáról
Bagolyköpetek árulják el a baglyok
jelenlétét
Köpetelemzéssel sok mindent
megtudhatunk a baglyok táplálkozási szokásairól