A zenének nagy szerepe volt az ókori kultúrák művészetében. Erről különféle képzőművészeti alkotások és írásos emlékek tanúskodnak. A görög világban legnagyobb a zene szerepe, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene dallama és ritmusa a költészethez igazodik, összekapcsolódik a tánccal. Alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából: rendszerezi a hangsorokat és egyéb kompozíciós elemeket, ezen felül foglalkozik a zene természetével, a társadalomban betöltött szerepével és hatásával is.
A görögök meggyőződése szerint a zenének nagy erkölcsi
hatása van, amely az emberi jellemre és viselkedésre is kiterjed. Platón a nagy görög filozófus szerint: ,,… azért van olyan nagy fontossága a zenei
nevelésnek, mert ritmus és dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas
erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal – azt, aki helyes elvek szerint
nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik… A zene nem végződhetik másutt,mint
a szép szeretetében”.
