ERDÉLYBEN JÁRT A KARCAGI NAGYKUN REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKGIMNÁZIUM BEL CANTO VEGYESKARA

ERDÉLYBEN JÁRT A KARCAGI NAGYKUN REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKGIMNÁZIUM BEL CANTO VEGYESKARA

avagy élménybeszámoló egy diák tollából

     Idén nyáron, 2019 augusztusában, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium Bel Canto Vegyeskara felejthetetlen erdélyi körúton vett részt. Az út a Karcagi Nagykun Református Egyházközség támogatásával és Székely Éva Mária karnagy kitartó, türelmes munkájával jöhetett létre. Az énekkarból 17 fiú és 15 lány tudott részt venni az utazáson.


     Augusztus 7-én, szerdán indultunk el hajnali 5 órakor a gimnázium épülete elől. A román határnál meg kellett állnunk, majd miután átengedtek minket, beléptünk Erdélybe. Az első megállóhelyünk Korond volt, a település a fazekasságáról híres, így ezt is megcsodálhattuk a kirakodóvásáron, valamint gyönyörködhettünk a helyi népművészet motívumaiban.


     Miután végeztünk a rövid városnézéssel, elmentünk Székelyudvarhelyre, ahol először a Ferencesek templomát, vagy népiesen a Barátok templomát néztük meg. Ez egy római katolikus templom, nem református, viszont közel van a következő templomhoz, ami a Református Templom. Megdöbbentő volt a különbség a két templom között -igaz történelemből tanultunk róla-, de meglepő volt látni, hogy míg a katolikus templom szinte minden falán volt egy festmény vagy freskó, addig a reformátusban csak a letisztult márvány volt csodálatra méltó. Az utca másik oldalára átlépve (mert ezek mind egy utcában voltak) az Emlékezet parkja fogadott minket, amit 2004-ben adtak át, és 13 magyar király, író és más híres ember mellszobra található meg benne. A vándor székely alakja a sok névtelen, Erdélyből elszakadt székely embert szimbolizálja a szoborpark koncepciója szerint. A szobor azonban, mint megtudtuk, Wass Albert vonásait viseli.


     A szállásra este 10-kor érkeztünk meg, már nagyon vigyázni kellett, mert a medveveszély itt valós volt, tekintve, hogy Bálványosfürdőn (1040 m tengerszint feletti magasságon), erdőséggel körülvett hegytetőn voltunk. Végtelenül kedvesek voltak, Nt. Egyed László, a torjai főgondnok és a gondnok várt minket, segítve a szállásunk elfoglalását. Bőséges, finom vacsorával vártak minket, ami mindenkinek jólesett az egész napos hosszadalmas utazás után. Szobáinkat a Hotel Transilvaniában foglalhattuk el, kényelmes ágyakban, kifogástalan körülmények között, ahol minden este élő adásban, biztonságosan figyelhettük meg balkonjainkról az arra járó medvecsaládokat.


     Második napunkat reggel 9-kor reggelivel kezdtük, majd miután elkészültünk, átmentünk Torjára, ahol kóruspróbát tartott Székely Éva tanárnő. Felsőtorján testvérgyülekezetünk lelkipásztora, Egyed László fogadott minket nagy-nagy szeretettel, aki a 14. században épült vártemplom történetét is bemutatta.


     Ezután elutaztunk Kézdivásárhelyre, ahol megnéztük az 1783-ban a nagy tűzvészben elpusztult eredeti templom helyére épült Református templomot. Itt is észrevehetően letisztult volt minden, ahogy minden református templomban. Érdekes volt, hogy két kerek követ fedeztünk fel, ahová Bodor Imre tiszteletes elmondása szerint a rossz gyerekeket kötözték; mondanom sem kell, egy gyereket sem kötöttünk hozzá. Nagytiszteletű úr elmesélte a templom történetét, és a valószínű jövőjét. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja volt Kézdivásárhely, itt öntötte ágyúit Gábor Áron, akinek a szobrát a főtéren csodálhattuk meg. Érdekes volt, hogy noha 600 km-re voltunk Karcagtól, de mégis otthon érezhettük magunkat, hiszen még a fagylaltot is magyarul kérhettük.


     Újra útra keltünk és elmentünk Sepsiszentgyörgyre a Vadászmúzeumba. Mindenkit elbűvöltek a hatalmas kiterített medvék szőrméi a falakon, valamint az afrikai részleg, és az óriási elefántfej, ami természetesen nem egy igazi elefánt feje volt. A kiállítás végén lehetőség volt kitömött állatok simogatására, tudniillik nem lehetett megsimogatni bármelyik állatot, csakis a kijelölteket.


     Harmadik napunkon reggel 8-kor reggeliztünk, majd, mint a második napon, most is próbát tartottunk. Keszegh-Seres Patrícia tiszteletesasszony új ifjúsági dalokat tanított nekünk gitárkísérettel, és mesélt az indulni készülő ifjúsági Karcolat nevezetű foglalkozásról, amit ő fog tartani, és melyet már nagyon várunk. A délutáni programunk első állomása Hargita megye legszebb magaslati fürdőhelye, Tusnádfürdő volt, ahol, ahogy az a város nevéből is kiderül, fürdőztünk a Komlós- és a Szurdok-tetők nyugati lejtőin. Rá kellett jönnünk, hogy a mi „kis” karcagi fürdőnk sokkalta nagyobb, mint ez a wellness fürdő -hazánk termálvizekkel el van kényeztetve-, de senki nem panaszkodott, hanem inkább csobbantunk egyet a lenyűgöző hegyek között. Miután befejeztük a háromórás fürdőzést, elmentünk Gyimesbükkre, ahol átmehettünk az 1000 éves történelmi határon. Megnéztük a régi bakterházat, majd felmentünk a Rákóczi várhoz, néztük a gyönyörű kilátást, és örültünk a tiszta, friss hegyi levegőnek. Végezetül lementünk a Tatros hűs vizéhez.


     Negyedik napunkon Nt. Egyed László és családja csatlakozott hozzánk és idegenvezetésük segítségével a Haszmann Pál múzeum lett az első célpontunk Csernáton városában. Hasszmann Pali bácsi, aki körbevezetett a székely néprajzi múzeumon, mindenkinek emlékezetes élményt nyújtott székely beszédével, szófordulataival. Ízes beszéde, humoros székely alakja nagyon tetszett mindenkinek. Útra keltünk Brassóba, de útközben megálltunk a prázsmári erődtemplomnál. Ez az egyik legnagyobb, legkülönlegesebb szász erődtemplom. Érdekessége, hogy a falu minden lakosának volt egy berendezett szobája, volt éléskamra; a várnak pedig saját iskolája, temploma, minden, ami egy falunak csak kellhetett, hogy támadás esetén a várba menekülhessenek és életben maradjanak. Számmal voltak jelölve egyes helyek és ezeknek az érdekességeit el is olvashattuk egy kis füzetben. Először természetesen a templomot néztük meg, majd különváltunk, de mindenki végigjárta a vár falának belsejét. Ezután jutottunk el Brassóba, a hegyen egy hatalmas „BRASOV” felirat volt látható, mint Hollywoodban! Itt meglátogattuk a Fekete templomot, ami azért „fekete”, mert egy tűzvész során a korom rátapadt a külső falaira, ezzel feketének mutatva a templom színét. Majd egy rövid városnézés után indultunk vissza.


     Elérkezett az utolsó nap, amikor is a Bel Canto Vegyeskar szolgált zenés istentiszteleten a torjai templomban. Kórusunkat a torjai gyülekezet a szívébe zárta, tetszésüket a padokon való kopogással fejezték ki. Az erdélyiek ragyogó tekintete, meghatódottsága, vendégszeretete, hálája a szép énekekért megkoronázta székelyföldi zarándoklatunkat. Az istentiszteletet követően szeretetvendégségben volt részünk, majd teli hassal elindultunk hazafelé. A hazaúton megálltunk Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában és megtekintettük sírját, mely a templom mögött két cserfa között áll.


     Mindenhez Isten áldását kértük, Keszegh-Seres Patrícia tiszteletesasszony minden nap áhítatot tartott, Isten gondviselő kegyelme végigkísérte minden léptünket. Köszönjük szépen gyülekezetünk, gimnáziumunk, karnagyunk értünk való fáradhatatlan és kifogyhatatlan támogatását, munkáját!


     Írta: Szabó Éva Mária, kórustag


     A kórus szolgálata megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=lpoKPz3kwR0


Karcagi Nagykun Református Gimnázium 5300 Karcag, Madarasi út 1-3. E-mail: info@reformatus.eu