Isten
madara
Karcagi Nagykun Református Gimnázium, Egészségügyi
Szakközépiskola és Kollégium
Készítette:
Raczkó Viktória 12.A
Felkészítő
tanár: Bíróné Varga Tünde
Karcag,
2011
Tartalomjegyzék
Bevezetés
Saját gazdaság adta
lehetőségek........................................................... 3
A füsti fecskék
jellemzése..................................................................... 4
Témamegjelölés
A füsti fecskék egyedszámának
csökkenése....................................... 6
Megfigyeléseim
Színhely és idő...................................................................................... 9
Fészkeik a hodályban és
egyéb helyeken............................................ 10
Incselkedő fecskék................................................................................ 12
Kísérleteim
Fiókák másik fészekbe
helyezése......................................................... 13
Fecskék etetése...................................................................................... 13
Összegzés............................................................................................. 14
Irodalomjegyzék 15............................................................
„Fecske fészkel az ereszünk alatt,
Dehogy bántanám a jó madarat;
Sőt úgy szeretem s örülök neki,
Fiacskáit midőn etetgeti.”
(Tompa)
Saját gazdaság adta
lehetőségek
Saját gazdaságunkban
állattenyésztéssel foglalkozunk, azon belül is a hortobágyi rackákkal.
A juhokkal, és egyéb
állatainkkal a hodályokban a fecskék laknak együtt. Emlékszem először nem is
hittem a szememnek, hogy ennyi fecske létezik egy helyen, mivel manapság az ember
nem lát ilyet a városban. Eleinte nem nagyon foglalkoztam velük. Egy napon a
juhászunk azonban lebetegedett, így nekem kellett helyettesíteni. Nem voltam valami boldog, mivel én a
legeltetést nagyon unalmasnak véltem. Végül nagy nehezen rávettem magam. A
legeltetés úgy indult, ahogyan én gondoltam, de egyszerre csak megjelentek a
fecskék, akik izgalmasabbá tették az akrobatikus mutatványaikkal. A juhok
között cikáztak, egymást kergették, s táplálékaikat üldözték. Ezek mély
benyomást tettek rám, így a nap végére rájöttem, hogy a fecskék nagyon
érdekelnek, s egész nyáron tanulmányozni fogom őket. Aznap még utánuk is néztem
az interneten, s olvastam, hogy csökken létszámuk és veszélyben vannak. Ez volt
a másik főbb ok, amiért elkezdtem foglalkozni velük.
1. kép. Saját
fotó: Legeltetés közben
Füsti fecskék jellemzése
A
füsti fecske (Hirundo rustica
L.) a legjellegzetesebb képviselője a villásfecske (Hirundo
L.) nemnek, amely a fecskefélék családjának egész elterjedési területén honos
és kb. 40 fajt és alfajt foglal magában. Magyarországi becsült állománya
220 000-320 000 pár (ez 1999-2003 között mért adat). Ismertető
jegyeik: hátuk acélfényű kékesfekete, homlokuk és torkuk élénk gesztenyebarna,
hasi oldaluk világos rozsda sárga. A tojók színei kicsivel halványabbak, mint a
hímeké, a fiatalok pedig nagyon fakók. Tömege 16-20 gramm közötti, testhossza
csak a hosszú farktollai miatt éri el a 17-19 centiméter. Csicsergő-fecsegő énekének
más-más jelentése van, mint például hívó hangja a „tszvit-tszvit”,
veszélyjelző hangja pedig a „tszink-tszink”.
Jellegzeteses
hosszú távú vonuló madár, hozzánk március, május között érkezik meg, és
augusztus- október körül hagyja el fészkét, s kel útra Közép- és Dél-Afrikába. Útja
során számos veszélynek van kitéve, küzdenie kell az időjárás szélsőséges
viszonytagságaival (túlságosan száraz és nedves idő), mely megnehezíti a
táplálékszerzésüket. Másik legnagyobb ellensége pedig az ember (de ezt majd a
fecskék egyedszámának csökkenésénél részletesebben kifejtem)!
Érzékei
közül a legkitűnőbb a látása, mivel igen messziről is észreveszi az apró
rovarokat, s szeme segítségével üldözi. Fejlett a tapintó érzéke és a hallása
is. Értelmi képességét talán túlbecsülik, de a körülményeket és a viszonyokat
helyesen tudja értékelni, veszélyes állatokkal szeretetre méltóan incselkedik
és barátságosan megfér olyanokkal, amelyek tapasztalása szerint nem bántják.
A fecskék apró
rovarokkal, kétszárnyúakkal és hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal táplálkoznak,
a méheket nem bántják (bár a heréket megeszik, ezzel nagy kárt téve a
méhészeknek). Táplálékukat megőrlés nélkül nyelik le, ezért veszélyesek rájuk
nézve a fullánkos rovarok. Repülve vadásznak, az ülő bogarakat nem tudják
elkapni. A városokban sokat lehet látni a fecskéket fel-alá repkedni, hogy a
falról egy-egy bogarat repülés közben a szárnyukkal le tudjanak csapni, s utána
elkapni.
Fészkeinek
az elhelyezése eltér a többi Magyarországon élő fecskefajtól, mivel ők, ha csak
tehetik, félig nyitott fészkeiket épületek belsejébe építették. Az ember
megjelenése előtt fészkeiket sziklára építette, de ma kizárólag településeken
(kis falusi, ill. városi istállók, tanyák) vagy azok közelében fészkelnek. Előfordult
olyan is, hogy ha a fecskék valahol egy állandóan nyitott ablakot találnak,
akkor képesek beköltözni a konyhába vagy éppen a szobába is. A Hortobágyon
pedig a gémeskutak káváinak pereme alá is képesek a fészküket megépíteni, de ez sokszor
vesztükre válik, mivel a nyirkos levegő meglazítja a fészket alkotó
sárgombócokat, s az fiókástól a vízbe esnek. Az építésben a tojó és a hím
egyaránt részt vesz. Szárazabb időben előfordul, hogy messzebbről kell
hordaniuk az alapanyagokat. Kiszámolták, hogy egy fecskepárnak anyaggyűjtés
idején átlagosan 220 km-t kell repülnie, s egy-egy fészekhez pedig kb. 750-1400
sárgalacsin szükséges, melyeknek egyenkénti átlagos tömege 0,48 gramm. Ezekből
az adatokból láthatjuk, hogy rengeteg energiát fektetnek egy fészeknek a megépítésére,
de előfordul, hogy nem egyet, hanem kettőt készítenek (ez akkor fordul elő, ha
tojónak nem tetszik az adott fészek elhelyezkedése, mérete). Nyáron az is megtörtént,
hogy a fecskepár elkezdett építeni egy fészket, majd azt otthagyták félbe, s
elkezdtek másikat építeni.
A
kész fészket tollakkal bélelik ki, majd 4-6 db fehér alapon kék pettyes tojásokat
raknak. A tojó ezeken 14-16 napig kotlik, közben a párja hozza neki az élelmet.
A kikelés után a fiókák 18-23 napon belül válnak repülésképessé, akik a fészkek
közelében maradnak, tanulgatják a repülést, s később messzebb repülnek az
éjszakai szállásra.
A
füsti fecskéket bátran lehet mondani a legnépszerűbb madárnak Magyarországon.
Igaz, az Alföldön nem szárnyalja túl a gólyát, de a magasabb helyeken, ahol nem
fészkel a gólya, ott igenis a legnépszerűbb. A hírnevének köszönhetően nem
szenved hiányt a népi hiedelmekben és elnevezésekben. A füsti fecske nevet nem
a színéről kapta, hanem arról a szokásáról, hogy a régebbi időkben rendszerint
a kéményekbe építette a fészkét. Népi elnevezései: kéményi föcske, villásfarkú vagy
villásfecske, véres, cifra, vörös, tarkafecske. De a legszebb neve:
Istenfecske, Isten madara. Ezt a csodás nevet csak is olyan madárnak oszthatta
ki a magyar nép, mint amilyen a füsti fecske, mivel ahol ez a kedves kis madár
fészkel, abba a házba nem üt bele a menykő. A véres fecske nevet a néphiedelem
adta neki, mert ahol lepiszkálják, leütik a fészkét, abban a házban a tehén
véres tejet ad. Magyar néphit szerint, a fecskék ősszel a nádasokba mennek, s
ott halakká változnak, majd tavasszal ismét visszaváltoznak. A kínaiak néphiedelme
is hasonló a miénkhez, de szerintük a tengerekbe mennek és ott kagylóvá
változva vészelik át a telet, majd tavasszal fecskeként térnek vissza. A görög
néphitében pedig Aphrodité szent madara. A spanyolok pedig azt tartják, hogyha
valaki elpusztít egy fecskét, az az édesanyját öli meg.
Füsti
fecskék egyedszámának csökkenése
A hosszú
távon vonuló énekes madarak között más fajokhoz képest több
veszélyeztetett van, s ezek az elmúlt években csökkenő tendenciát mutattak
Európában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
(MME) 2010. év madaraiul a fecskéket választotta, hogy felhívja a
figyelmet a madárfajok fogyatkozásának a veszélyére. Hazánkban a füsti fecskék
száma évente 5-7,5%-kal csökken. Eszmei értéke 10000Ft. Fogyatkozásuk legfőbb
okai: csökkenő állattartás, közvetlen emberi zavarás, vadászat, ragadozó
állatok jelenléte és a szélsőséges időjárás.
A füsti fecskék erősen
kötődnek az állattartáshoz, s ennek a csökkenése számos következményt von maga
után. Ilyen például az állattartó telepeknek és az állattartásnak a csökkenése,
melynek következtében nincs lehetőségük a fészkelésre, s táplálékszerzésre (ez
főleg a fiókanevelési időszakban jelent problémát). 1999 és 2009 között az MME
kutatói készítettek egy felmérést a fecskék
létszámáról, amit az alábbi diagram is mutat (2. kép).
2. kép. Forrás: www.fecskefigyelo.mme.hu
Kíváncsiságból
utána néztem a juhok és a szarvasmarhák létszámának (mivel a tanyánkon és annak
közelében ezeket az állatokat tartjuk, ill. tartják) Magyarországon, s nem
lepődtem meg azon, amit láttam, mivel ezek az állatok is csökkenő tendenciát
mutattak, mint a fecskék, ezt az alábbi táblázat
is mutatja (3. kép).
3. kép. Forrás: www. KSH.hu
Az
ember a legnagyobb ellenségük, erre néhány elszomorító példát hozok fel. A
fecskefigyelő honlapon olvastam, hogy egyes hipermarketek úgy védekeznek a
fecskék ellen, hogy a falra tüskéket szerelnek fel (4. kép). Szerintem nem ez
lenne a megoldás ellenük. Már lehet készíteni vagy venni egy úgy nevezett
„fecskepelenkát”, mely a fészek alá helyezve megvéd a fecskeürüléktől. Ebben az
esetben a vásárlókat nem érné kellemetlenség, ha az érintettetek felszerelnék ezt
a védőeszközt.
4. kép. forrás:
www.fecskefigyelo.mme.hu
Olaszországban, Spanyolországban és Afrikában fecskék százezreit pusztítják el. Például Olaszországban, Montegrado mellett 3 nap alatt 14000 fecskét kerítettek kézre. A legtömegesebb fogásról gróf Forgách Károly magyar utazó emlékszik meg : „Mikor 1859-ben Spanyolországból hazafelé utaztam, a Crao nevű, teljesen kopár, dió nagyságú kaviccsal borított pusztaságon keresztül, La Gunguera felől Marseillebe azt beszélték, hogy a fecskék ott a föld színén vonulnak éjjelenként a határos Camargue-ig és hogy két évvel ezelőtt két méternyi magasságig feszített hálókban 18000000 fecskét fogtak; azóta olvastam, hogy bár a hálókat jelentékeny költséggel magasabbakká tették, sohasem tudtak 13000000-nál többet fogni.” Sajnos Afrikában, mikor telelő helyeikre repülnek, útközben az őslakosok is vadásszák őket. Igaz, ez nem akkora mértékű, mint a fent említett országban.
Magyarországon a legjelentősebb természetes ellensége a kabasólyom (5. kép). Nyáron legeltetés közben szemtanúja voltam annak, hogy ez a ragadozó miképpen is kapja el a fecskét. Egy süvítő hangot hallottam, de nem tudtam hirtelen, hogy mi is az, s hátrafordultam. Mire visszafordultam már tudtam is, mi volt az, egy kabasólyom, aki éppen akkor kapott el egy füsti fecskét. Utána a fecskék a jellegzetes vészjelző hangot hallatnak, de akkor már késő volt.
5. kép. forrás:
www.termeszetvilaga.hu
Akadnak ellenségeik a ház körül is, mint például a házi egér, a patkány és a macska. Ha a fecskék például gerendákra építik a fészkeiket, akkor az egerek vagy patkányok odajutva könnyen ki tudják lopni belőle a tojásaikat, ezzel károsítva az állományuk növekedésének a lehetőségét. A háznál lévő macskák (6. kép) is hozzájárulnak az egyedszámuk csökkenéséhez, mivel vadásszák őket, s fiókáikat.
6. kép. Sajátkép:
Ház körüli ellenség
Az
időjárás is nagyban közrejátszik abban, hogy az elmúlt években csökkenő
tendenciát mutatnak. Ilyenek például az őszi és tavaszi vonuláskor,
ill. a költő és telelő helyeiken az őket érő negatív hatások, a hirtelen jövő
hideg, csapadékos idő vagy a hosszú ideig tartó szárazság. Mindkét tényező
kihat a táplálékszerzésükre, s ez azzal jár, hogy se fiókáikat, se pedig
önmagukat nem tudják fenntartani. Gyülekező vagy úton lévő madarakat érő szélsőségek fecskék pusztulását okozhatják néhány napon
vagy heten belül is. Ezek gyakorisága az elmúlt években növekedett, s a költési
időszakban az állományuk csökkenését nem tudják megállítani.
Színhely
és idő
Megfigyelésemet
tanyánkon (7. kép) végeztem, mely a Kecskeri pusztán
helyezkedik el. Ez a puszta régen nagy kiterjedésű, mocsarakkal tarkított volt
a nagykunsági pusztáknak az utolsó maradványa, s az itt fellelhető élővilág védelmének
az érdekében 1993-ban 1226 hektáron védetté is nyilvánították. Karcagnak a
külterületben található a régi 4. számú főúttól északnyugatra egészen a
közigazgatási határának nyugati széléig. A védett területnek a déli részén
helyezkedik el a Kecskeri-tározó, melynek elsődleges
rendeltetése a rizstelepek vízellátása volt, de napjainkban természetvédelmi
élőhelyként szolgál. Tőle keletre és nyugatra helyezkednek el a mocsarak és a
szikes legelők. Mocsarai lefolyástalanok, melyet a környező szikes területeknek
köszönhet.
7. kép. Saját
fotó: A tanyánk
Megfigyeléseim kezdetét
az első fecskepár megjelenése jelentette, ők április 5-én, pont húsvétkor érkeztek.
Emlékszem, nagyon rossz, hűvös, esős, idő volt, de az ő érkezésük „naposabbá” tette
az egész délelőttöt. Másnap reggelre már 6 pár fecske töltötte meg
„Istenszóval” a hodályt. Utána még kb. egy hét telt el, s majdnem mindenki
hazatért a téli szállásáról.
Munkám végét szeptember
jelentette, mert ekkor kezdtek gyülekezni a szélkerekünk lapátjain, s annak
drótvezetékén. Szeptember 13-án hagyták itt nyári szállásukat, szerencsére el
tudtak indulni időben a hűvösebb idők beköszönte előtt.
Még a második költésből kikelt fiókáknak is sikerült elindulni, igaz, ők később
indultak a nagy útnak úgy 2-3 napra rá.
Fészkeik a hodályban és egyéb
helyeken
Fészkeiket
a nálunk található két hodály közül csak az egyikbe építik, s ennek a legfőbb
oka szerintem az lehet, hogy ez nem annyira huzatos, mint a másik, és a mennyezetének
a kialakítása pedig gerendás, melyre remekül tudnak „építkezni”. A hodályban
körülbelül 40 darab fészek található, melyből én 18-at tudtam megfigyelni, mivel
a többi fészeknek a gazdája nem tért vissza a hosszú útjáról. A malacólban és a lóistállóban egy-egy fészek található, s én
így összesen 20 db fészeknek az életét tudtam nyomon követni. Ezekről
késztettem egy sematikus ábrát is (8. kép).
8.
kép Sajátábra: Fészkek az épületekben
Az ábrán betűkkel a
folyógerendákat jelöltem, míg számokkal a főgerendákat. Fészkeiket a félgombócok mutatják. Elnevezéseik attól függnek, hogy az
adott fészek hol helyezkedik el, erre három féle jelölést alkalmaztam. Első ilyen,
ha egy fészek a folyó gerendán helyezkedik el (melyet a képen fekete körrel
emeltem ki) az azt következő képen jelöltem: 4c5, ez azt jelenti, hogy a
négyes és az ötös főgerenda között a c folyógerendán van a fészek.
Második ilyen jelölés, ha ugyanazon a folyógerendán két fészek helyezkedik el
(a képen ezt a téglalappal jelöltem), s ennek a jelölése a következő: 4bj5
ennek a jelölése is hasonló, mint már az előbb említettnek, csak itt annyi az
eltérés, hogy a főgerenda betűjele után megadom, melyik helyen helyezkedik el
(„j” a jobb oldalt jelöli „b” baloldalt). Harmadik pedig az, ha a fészek a
főgerendán található (piros körrel emeltem ki az ábrán), és ennek a
legegyszerűbb a jelölése: 5a, itt csak a főgerendának a számát adom meg,
s utána a folyógerendának a betűjelét.
Az általam megfigyelt
fészkekben feljegyeztem, hogy egy hónapban összesen hány darab fióka kelt ki,
ezt diagramon ábrázoltam (9. kép).
9. kép Saját adat: Fiókák kikelései
Incselkedő
fecskék
A fecskék képesek a
náluk jóval erősebb ragadozókra is támadni, de ha mi ezt, mint kívülállók
nézzük, az egész csak játéknak tűnik, pedig nem az! Ezt akkor teszik, ha úgy
érzik, hogy rájuk és kicsinyekre az adott „ellenség” veszélyt jelent. Ilyenkor
megkergetik, s közben zuhanó repüléssel rárepülnek, és
úgy tesznek, mintha bele akarnának csípni a veszélyt jelentő támadó hátába,
közben pedig a jellegzetes vészjelző hangjukat hallatják. Abban az esetben, ha macskám
pont a hodály előtt haladt el, akkor a fecskék rögtön üldözőbe vették kb. úgy
5-7db fecske vett ebben részt. De nyár vége fele már az is elég volt, hogy a
tanyaudvarba jöjjön a macska, még én nem láttam, de a fecskék hangját már
hallottam.
Júliusban még a kuvikot
is megtámadták (10. kép). Erről készítettem egy rajzot is, mert ez nagyon
emlékezetes volt, szegényt felkergették egy fára, s még ott se hagyták békén.
10.
kép Saját rajz: Fecskék támadása
Fiókák
másik fészekbe való helyezése
Egy
fészekben átlagosan 5-6 darab fióka helyezkedett el, de ez néha szűkösnek
bizonyult számukra. Volt arra példa nem is egyszer, hogy kipottyantak a
fészekből, és ha én pont bent voltam a tanyában, akkor meghallottam a szülők
„kiabálását, s vissza is tettem a fészekbe. De egyszer mikor legeltetésből
jöttem vissza, megint hallottam a szülők, jajveszékelését, és rögtön a hodályba
szaladtam. Mikor beértem, két fiókát (10. kép) találtam a földön, de én nem
tudtam, hogy melyik fészekbe kell raknom őket, így arra az elhatározásra
jutottam, hogy mind a kettőt egy másik fészekbe teszem, ahol kevesebb fióka
van. Ez sikerült, még egy kis ideig ott maradtam megvárni, hogy az szülők mit
tesznek az új csemetéikkel. Szerencsére nem bántották őket, s ugyanúgy etették
őket, mint a sajátjukat.
10. kép Saját fotó: A megmentett fióka
Fecskék
etetése
Legeltetés
közben alkalmam nyílt arra, hogy megtudjam, tényleg igaz-e, hogy a fecskék
képesek elkapni a szitakötőket és a lepkéket. Ezt csak esős időben tudtam
kipróbálni, s ennek két oka volt. Az egyik az, hogy ekkor volt elázva a
rovaroknak úgy a szárnya, hogy én meg tudjam fogni. Másik ok, hogy csak ekkor repülnek
nagyon közel a nyájhoz, mivel a juhok felverik a fűből az ázott szárnyú rovarokat,
így ők el tudják kapni táplálékukat.
Júliusban
tudtam a legtöbb fecskét megetetni, mert ekkor volt a legesősebb az időjárás.
Először is kerestem egy ázott szárnyú szitakötőt vagy lepkét, s azt a nyáj felé
dobtam a fecskék közé. Pillanatok alatt el is kapta egy, ez mind tőlem kb. 5
méterre történt. A lepkével is ugyanezt az „eljárást” végeztem, s azt is
pillanatok alatt megfogták, még hallani lehetett azt is, mikor elkapja, s
közben roppant egyet rajta.
Összegzés
Munkámat
sikeresnek vélem, mivel sikerült megszámolnom ténylegesen mennyi fecske
található a tanyánkon, s ezeket az adatokat majd össze tudom vetni a következő
év adataival. Ezáltal meg fogom tudni állapítani, hogy az állományuk mennyivel
fogyatkozik vagy éppen mennyivel nő. Sikerült megfigyelnem a viselkedésüket
egymással, illetve a környezetükben élő állatokkal, de a munkámnak a fő célja az
volt, hogy felkeltsem a figyelmet egyedszámuk csökkenésére, és az ezekeket
kiváltó tényezőkre.
Tanulmányozásuk
nem mindig ment zökkenőmentesen, mivel a legtöbb megfigyelésem legeltetés
közben zajlott, ahol sokszor ki voltam téve a szélsőséges időjárásnak (egész nap
eső esőnek, rekkenő hőségnek vagy éppen a szeles időnek). Volt olyan is, hogy
napokig egyetlen egy fecskét sem láttam. Másik problémám az volt, hogy
rendkívül nehéz volt róluk fotót készíteni, mert mire megnyomtam volna a gombot,
addigra már el is repültek, így általában csak a kék eget sikerült lefotóznom.
Ezeknek
a tüneményes madaraknak köszönhetően egy remek nyarat töltöttem el a
tanulmányozásukkal, s újabb ismeretekre tudtam szert tenni velük kapcsolatban.
Irodalomjegyzék
1. Schmidt
Egon, Madár lexikon Függelék: a madarak népies elnevezései, Anno Kiadó, kiadás
éve: 2000, 102p-104p
2.
http://www.rostae-books.com/fecske.html
3.
http://www.fecskefigyelo.mme.hu/content/fajok
4.
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/all/all20212.pdf
5.
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/all/all20108.pdf
7.
http://www.hnp.hu/78-8331.php
8.
http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/1082.html