BALLADÁK ÉS SZOKÁSDALOK

    Népzenénk két alapvető csoportján, a régi és az új stíluson kívül sok egyéb dallamot tartunk még számon a származás, felépítés és rendeltetés szerint. A Magyar Tudományos Akadémia központi népzenei gyűjteményének tekintélyes részét ilyen dalok alkotják.

    Amióta a magyarság a Kárpát-medencében él, számos, főleg nyugat felől érkező hatás befolyásolta és alakította a keletről hozott hagyományt. Kultúránk és benne népzenénk jelentős összekötő kapocs Európa nyugati és keleti része között.

    A pogány magyarság beilleszkedése az európai keresztény kultúrába az új ünnepek és szokások egész sorát hozta magával. Az ősi hagyományok egy része kihalt, más része átalakult, illetve átértelmeződött. A középkori kapcsolatok francia és olasz, a török hódoltság utáni évszázadok pedig inkább szláv-germán elemekkel gazdagították népzenénket. Amit a magyarság átvett, azt rövid időn belül a maga ízléséhez alakította.

    A népzenében nincsenek merev határok sem az egyes népek, sem az egyes stílusok között. Nagyon is szélesek az átmeneti sávok s azokban a dallamok többfelé kapcsolhatók. Így valósul meg az a láncolat, amely a különféle népek zenei hagyományát összeköti.

    Népzenei hagyományunk nem egyenletesen oszlik meg a magyar nyelvterületen. Bartók Béla 1921-ben négy zenei nyelvjárást állapított meg:

A mai népzenekutatás az újabb eredmények alapján részletesebb földrajzi beosztást alkalmaz:

  1. Dunántúl
  2. Szlavónia (Eszék környéki magyar falvak);
  3. Északnyugat (Csallóköztől a nyitrai Zoborvidékig);
  4. Észak (a Garam és a Hernád közti terület);
  5. Északkelet (Felső Tisza-vidék);
  6. Alföld
  7. Kalotaszeg és Mezőség;
  8. Székelyföld (zeneileg idetartoznak a bukovinai székelyek és a gyimesvölgyi csángók is);
  9. Moldva.




1940 után Bukovinából a székelyek valamennyien, a moldvai csángók pedig mintegy ezren Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyébe települtek át. A moldvai csángók többsége ma is eredeti lakóhelyén él.

„A ballada elbeszélő költemény, amely megrázó vagy tréfás történetet tömören, drámaian; tehát szinte csak a szereplők szavaival ad elő. Ez a műfaj a középkor végén alakult ki északfrancia területen, és hozzánk is a XIV. századtól kezdve került el francia telepesek révén. A magyarok több, már a honfoglalás előtt ismert témát is átdolgoztak az új műfaj szellemében".

(Vargyas Lajos)


2.

"Mintsem, fiam, megengedném,
inkább Katát elveszteném,
Inkább Katát elveszteném,
Feneketlen tóba vetném."

7.

"Se nem élek, se nem halok,
Csak felőled gondolkodok."
Szívét a bánat elfogta,
Beleugrék a. nagy tóba.

3.

"Szolgám, szolgám, édes szolgám,
Vezesd elé pejparipám,
Mert elmegyek nagy világba,
Országokról országokra."
 

8.

Egyikből nőtt violaszál,
A másikból rozmaringszál.
Addig, addig növekedtek,
Amíg összeölelkeztek.

4.

Elindula hosszú útra,
Hosszú útra, bujdosásra.
Mene, mene egy erdőbe,
Talála egy román ficsúrt.1
 

9.

Gyulainé ezt meglátá,
Mind a kettőt leszakasztá,
Talpa alatt elsúrolá.
Hát, a virág megszólala:

5.

"Hallod-e, te, román ficsúr,
Mi hír vagyon a faluba'?"
„Én egyebet nem hallottam,
Kádár Katát elvesztetiték.
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba, vették."2

10.

"Verje meg ez egek ura,
Ki a szeretetet rontja!
ltemben sem hagytál nyugton,
Holtom után sem nyughatom. "

6.

Odamene arr' a helyre,
Leüle a tó partjára.
"Élsz-e, rózsám, vaj3 meghótál,
Vaj felőlem gondókoztál?"


1        Ficsúr (helyesen fecior) roman szó = legény

2        Vették = vetették

3        Vaj = vagy

    Széleskörben ismert, jellegzetes erdélyi magyar népballada. Az egymástól eltiltott, majd a halálban találkozó szerelmesek története a középkor óta az európai népköltészet gyakori témája. A fenti dallam ötfokúságban gyökerezö fordulatait  kevésbé hangsúlyos helyeken - átmenő hangok egészítik ki. Különböző lírai szövegekkel számos, tiszta őtfokú változata ismert, mint pl. ;,Kicsi madár, jaj de fenn szállsz". Az 1. és 3. sor között világosan kirajzolódik a kvintvál­tás. A magasról induló 4. sor ugyan nem követi a fokozatos ereszkedés elvét, de végül is mélyebbre érkezik a többi  sornál, ennélfogva a dallam egésze ereszkedő.    .
    Kodály Zoltán zongora és zenekari kísérettel is feldolgozta.


Szokásdalok

I. Nyári napforduló





A nyári napfordulót jelző  szentivánnapi (június 24) tűzgyújtás ősi szokásának egyik hagyományos  éneke volt a Zoborvidéken. Ebbe foglalták minden falubeli szerelmespár nevét , addig ismételték, amíg volt kit említeni. Ezért mondták: ,, Hosszú mint a szentiváni ének.”. A leány a  maga és a kedvese nevénél átugrotta a tüzet. Az ötvenes években csak a  legöregebbek emlékeztek rá. A személyek nevei, barna legény” vagy ,, szőke leány” szavakkal is helyettesíthetők.

A ruta sárga virágú déli-európai cserje. A Földközi-tenger vidékén őshonos, de  elterjedési területe a Fekete-tengerig elhúzódik. A dallam hangkészlete viszonylag ritka a magyar népzenében. A refrénes forma többnyire  a szokásanyagra jellemző.

Kodály Zoltán már 1906-ban zongorakísérettel tette közzé.

Bárdos Lajos női kara világszerte megismertette.



Bárdos Lajos: Magos  rutafa (nőikar)-videó


II. Téli napforduló



    




1 Kelj fel gazda , kelj fel

1 száll az Isten házadra

2 sereged – mágával ,

2a terített  asztalával ,

2 tele poharával.

    Refrén

1 Nem vagyunk mi rablók ,

1 Szent István  szolgái ,

2b most jöttünk hideg kútról ,

2 hideg  mezejéről .

    Refrén

1 Amott keletkezik

1 egy fekete felhő ,

1 abban legelész egy

1 csodatévő szarvas.

1 Csodatévő  szarvasnak

2 ezer ága – boga,

2c száz mesegyertyát

2d gyújtatlan gyulladjék ,

2d oltatlan aludjék.

     Refrén


1 Adjon az Úristen

1 ennek a gazdának

2c száz kereszt búzát,

2c száz kereszt rozsot,

2c száz kereszt árpát,

2c száz kereszt zabot

     Refrén

1 Adjon az Úristen

1 ennek a  gazdának

2e két kis ökröt ,

2e két kis bérest

2e a kisebbik béresnek

2 arany ostornyelet ,

2 a nagyobbik béresnek

2f csengős – szekeret ,

2 szekér mellé kereket ,

2f kerék mellé vasszeget,

   Refrén

1 Adjon az Úristen

1 ennek a gazdának

2g száz kis malacot,

2f egyik ólból kifusson ,

2f a másikba befusson ,

2f harmadikba is jusson

    Refrén

1 Itten tudunk egy legényt ,

1 kinek neve Karcsi ,

1 amott tudunk egy leányt ,

1  kinek neve Terka ,

2 Isten meg ne mentese ,

2 kebelére  ejtse,

2d kert mellé szorítsa ,

2f úgy sikassa-rikassa ,

2f mint a koca malacát,

2f de még annál is jobban.

    Refrén

1 Széken ül a gazda

1 pénzét olvasgatja ,

2 fele  gazdáé,

2 fele regölőké.

   Refrén

1 Nyírfakéreg bocskorom ,

1 cserfakérek papucsom ,

2 f ha lehet , becsoszogsz .

    Refrén

1 Adjon az Úristen

1 ennek a gazdának

2g két kis tehenet ,

2f tejet , vajat eleget ,

2 hadd süssenek rétest

2 szegény regölőknek .

    Refrén


A téli napfordulóhoz kapcsolódó köszöntők sorában a regölés őrzi a legősibb hagyományokat. Nevét a refrénben elhangzó,finnugor eredetű ,,reg,, szógyöktől kapta,mely a hajdani sámánok ,,révülésével,, függ össze.

A regölés ideje a Karácsonytól Újévig terjedő időszak. Legények, férfiak járnak ilyenkor házról házra, bőségvarázsló és párokat összeéneklő jókívánságokkal.

Ez a szokás főként a nyugat-dunántúli hagyományban maradt fenn: szórványosan Kelet-Erdélyben is előfordul. Szövegében pogány és keresztény elemek keverednek.

A regölés zenei anyaga és ütempáros szerkezete-amelyet egy-egy refrén tagol - szintén ősi eredetre mutat. Ugyanígy a kísérő, hangkeltő eszközök:láncos bot, köcsögduda, kolomp vagy csengő. Ezeket régebben a rossz szellemek elhárítására használták.



Zh.: Regölés